2012. október 7., vasárnap

HÁLAADÓ ÜNNEP

Október 28.-n, vasárnap délután 3 órától, Hálaadó istentiszteletet tartunk a Diószegi Baptista Imaházban. Szeretettel várjuk az érdeklődőket!

2012. május 22., kedd

Isten gyermekei

Identitásunk fontos része, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ezt mondja az 1Jn 3,1-3: "Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.  Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.  Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta". Nagyon tetszik az a rész, amikor az apostol megállapítja, hogy Isten gyermekeinek neveznek minket, de nem csak neveznek, hanem azok is vagyunk. Nincs törésvonal az elmélet és a gyakorlat között. Hogyan lehet Isten gyermekévé lenni, és mivel jár ez?
1. ISTEN GYERMEKÉVÉ LENNI AZ ÚJJÁSZÜLETÉS ÁLTAL LEHET
Semmilyen vallásos, vagy egyházi szertartás nem tesz senkit Isten gyermekévé, csak az újjászületés.
2. ISTEN GYERMEKÉNEK LENNI NAGY MÉLTÓSÁG
Kiváltság Isten családjába tartozni, de ugyanakkor felelősség is. 
3. ISTEN GYERMEKEI KÜLÖMBÖZNEK A VILÁGTÓL
Isten gyermekei különböznek a világtól, mert nem az óemberi természet, hanem az újjászületés által nyert új természet uralja gondolkodásukat, beszédüket és cselekedeteiket.
4. ISTEN GYERMEKEINEK BIZTOSÍTOTT A JÖVŐJÜK
Isten gyermekei Isten országának az örökösei.
5. ISTEN GYERMEKEINEK FELADATUK IS VAN
A sok feladat között jelen kell legyen az Atya tetszésének a keresése, az önvizsgálat és megtisztulás által. 

2012. május 6., vasárnap

Keresztyén identitás

Az identitásunk tudata nagyon fontos az élet folyamán. Az identitászavar sok mindent összezavar az emberben. Ha a zsidók történelmét figyeljük, akkor megállapíthatjuk, hogy az átélt viharok között a nemzeti és a vallási identitásuk segített nekik megmaradni, fennmaradni.
A keresztyén világ úgy tűnik, kezdi elveszíteni az identitását, és ez jót nem hoz, csupán hanyatlást.
A keresztyén ember személyes identitástudata határozza meg a lelki életben való előrehaladásának a mértékét. Néhány alapvető kérdésre kell tudni a határozott választ:
1. Ki vagyok?
2. Mi okból, és milyen céllal vagyok itt?
3. Hova megyek innen?
Keresztyén identitásunk erősítése céljából egy tanulmánysorozatot kezdtünk, ami a fenti kérdésekre igyekszik választ adni. Nem tudományos fejtegetés, csupán igei válaszok keresése.

2012. május 5., szombat

A gyülekezet rövid története


Kornya Mihály evangelizáló körutjai során először 1883-ban járt Diószegen. A hirdetett evangéliumnak ellenálltak az akkori hallgatók, Kornyát a csendőrökkel toloncoltatták ki a faluból. A diószegi születésű Végh Mihály a magyarországi Szadán megtért, és 1887 táján, mint bibliaárus tért vissza feleségével Diószegre. Felesége elkezdte a gyerekeket énekekre és aranymondásokra tanítani, ami egy idő után érdeklődést váltott ki a szülők részéről is. Oda alakult a helyzet, hogy vasárnaponként összejöveteleket kezdtek tartani, és többen hitre jutottak. Erről Kornya Mihály is értesült, és ismét ellátogatott Diószegre.
Az első bemerítés 1889. május 18.-án, Áldozócsütörtökön volt megtartva. Kilenc fehérruhás merítkezett be. Ebben az évben egy megrázó esemény is történt, ugyanis Úrnapján a mezőn kapált egy csoport ember, viharos idő volt. Az egyik férfi levette a kalapját, és káromkodva mondta, hogy ha Isten létezik, akkor üssön neki a fejére. A következő pillanatban holtan terült el a földön, mert villámcsapás érte. Ez az esemény sokakat elgondolkodtatott, és Isten keresésére serkentett annyira, hogy mire az ősz eljött, egy újabb csoport kérte a bemerítést. Nem akarták a következő nyarat megvárni, így október 30.-án bemerítkeztek Kornya Mihály által.
Három éves fennállás után 1892-ben a gyülekezet telket vásárolt, és imaházat épített, mert lehetetlenné vált lakóházban összegyűlni a létszám miatt. Ez a jelenlegi kis imaház. 1894-ben 72 fehérruhást merített be Kornya Mihály, akik közt már a környező falvakból is voltak jelentkezők. Az elkezdett munka hatást gyakorolt a környékre is. A gyülekezet folyamatosan gyarapodott úgy, hogy 1905-ben már 172 tagja volt. Ebben az időszakban a gyülekezet meghívta Kornya testvért, hogy költözzön Diószegre és pásztorolja a gyülekezetet, ami meg is történt 1905-ben.
Tizenöt évnyi fennállás után a meglévő imaház épülete kicsinek bizonyult, és felmerült egy új, nagyobb imaház építésének a kérdése. El is kezdődött az építkezés 1905-ben, amit nagy áldozatvállalással és szorgalommal végeztek a testvérek, úgy, hogy 1906-ban befejezték, és meg is nyitották.
A diószegi gyülekezet missziós központ lett, főleg Kornya Mihály ideköltözése után. Innen zendült ki az evangélium az Érmellékre, a Berettyó vidékére, az egész Szilágyságba.
Az első világháború kirobbanása a gyülekezet szempontjából is vesztességeket hozott. Többen hadba kellett vonuljanak, és egyesek oda is vesztek: mint például ifj. Kornya Mihály és Kocsis Imre, aki Kornya egyik legjobb munkatársa volt. 1917-ben a beteg és legyengült Kornya Mihály is az Úrhoz költözött. A gyülekezet vezetését Kovács Gábor vette át, azonban a szép ifjúságra való tekintettel Kőrösi Béla testvért is meghívták, hogy a fiatalokkal foglalkozzon.
Az 1920-as években a gyülekezetben szépen haladt a lelki munka. 1927-ben Gajgó Lajos testvért választották előljáróvá, aki alázatos és igazán hívő ember lévén össze tudta fogni a gyülekezetet. 27 évig állt a gyülekezet élén.
Az 1930-as évek második fele nehéz volt a gyülekezet számára, ugyanis a baptista felekezetet több támadás is érte az állam részéről. Legnehezebb időszak az 1938. december – 1939. márciusa volt, amikor országszerte bezáratták az imaházakat. Nagy öröm volt az 1939. év Húsvétját ismét az imaházban ünnepelni.
Az 1940-es években is bőven voltak megpróbáltatások. A második világháború idején ismét többen hadba vonultak, 1940-44-ig a gyülekezet a magyarországi szövetséghez tartozott. Az Úr munkája azonban nem állt meg, 1941-ben bemerítést tartott a gyülekezet, és a korábbi üldöztetéses idők után ebben az évben megünnepelte a gyülekezet a fennállásának az 52. évfordulóját.
Gajgó testvér 1953. év végéig volt a gyülekezet elöljárója, majd kétévi átmeneti időszak után Kőrösi Bélát választották elöljáróvá, aki 1959-ig végezte ezt a szolgálatot.
1960-ban a gyülekezet meghívta Zsisku Lajos testvért a lelkipásztori szolgálat végzésére, 1961-ben meg is történt a felavatása. Ekkor csatlakozott a diószegi gyülekezethez a kágyai, csokalyi, félegyházi valamint a vajdai gyülekezet, egy körzetet alkotva. A kommunista rendszer részéről nagy nyomás nehezedett a gyülekezetekre. A hatvanas évek közepén több lelkipásztort kimozdítottak a szolgálatból, így a lelki munka még inkább igénybe vette a megmaradt pásztorokat. A rendszer gátolta a bemerítéseket is. Istennek azonban gondja volt az Ő népére ezekben az időkben is.
1989. július 2.-án a diószegi gyülekezet megünnepelte 100 éves fennállását, mintegy 500 vendég jelenlétében. Az ünnepi igehirdető Talpos testvér volt Bukarestből, tolmácsa pedig Mike Béla szövetségi alelnök.
1991. július 18.-án a diószegi körzetben szolgálatba állt ifj. Szabó Mihály lelkipásztor, akit a körzet meghívott a szolgálatra, miután Zsisku testvér nyugdíjba vonult, és 2006-ig pásztorolta a körzetet. Ezt követően majd egy évig Papp Dezső testvér volt ügyintéző lelkipásztor. 2007-ben Fazakas György testvért hívta meg a gyülekezet a szolgálat végzésére, aki 2014 júliusáig volt a gyülekezet lelkipásztora. Jelenleg a gyülekezet lelkipásztora Kiss Zoltán. 2014 okt. 26.-án volt az új lelkipásztor beiktatása, és a gyülekezet 125 éves jubileuma.