Kornya Mihály evangelizáló körutjai során először 1883-ban járt Diószegen. A hirdetett evangéliumnak ellenálltak az akkori hallgatók, Kornyát a csendőrökkel toloncoltatták ki a faluból. A diószegi születésű Végh Mihály a magyarországi Szadán megtért, és 1887 táján, mint bibliaárus tért vissza feleségével Diószegre. Felesége elkezdte a gyerekeket énekekre és aranymondásokra tanítani, ami egy idő után érdeklődést váltott ki a szülők részéről is. Oda alakult a helyzet, hogy vasárnaponként összejöveteleket kezdtek tartani, és többen hitre jutottak. Erről Kornya Mihály is értesült, és ismét ellátogatott Diószegre.
Az első bemerítés 1889. május 18.-án, Áldozócsütörtökön volt megtartva. Kilenc fehérruhás merítkezett be. Ebben az évben egy megrázó esemény is történt, ugyanis Úrnapján a mezőn kapált egy csoport ember, viharos idő volt. Az egyik férfi levette a kalapját, és káromkodva mondta, hogy ha Isten létezik, akkor üssön neki a fejére. A következő pillanatban holtan terült el a földön, mert villámcsapás érte. Ez az esemény sokakat elgondolkodtatott, és Isten keresésére serkentett annyira, hogy mire az ősz eljött, egy újabb csoport kérte a bemerítést. Nem akarták a következő nyarat megvárni, így október 30.-án bemerítkeztek Kornya Mihály által.
Három éves fennállás után 1892-ben a gyülekezet telket vásárolt, és imaházat épített, mert lehetetlenné vált lakóházban összegyűlni a létszám miatt. Ez a jelenlegi kis imaház. 1894-ben 72 fehérruhást merített be Kornya Mihály, akik közt már a környező falvakból is voltak jelentkezők. Az elkezdett munka hatást gyakorolt a környékre is. A gyülekezet folyamatosan gyarapodott úgy, hogy 1905-ben már 172 tagja volt. Ebben az időszakban a gyülekezet meghívta Kornya testvért, hogy költözzön Diószegre és pásztorolja a gyülekezetet, ami meg is történt 1905-ben.
Tizenöt évnyi fennállás után a meglévő imaház épülete kicsinek bizonyult, és felmerült egy új, nagyobb imaház építésének a kérdése. El is kezdődött az építkezés 1905-ben, amit nagy áldozatvállalással és szorgalommal végeztek a testvérek, úgy, hogy 1906-ban befejezték, és meg is nyitották.
A diószegi gyülekezet missziós központ lett, főleg Kornya Mihály ideköltözése után. Innen zendült ki az evangélium az Érmellékre, a Berettyó vidékére, az egész Szilágyságba.
Az első világháború kirobbanása a gyülekezet szempontjából is vesztességeket hozott. Többen hadba kellett vonuljanak, és egyesek oda is vesztek: mint például ifj. Kornya Mihály és Kocsis Imre, aki Kornya egyik legjobb munkatársa volt. 1917-ben a beteg és legyengült Kornya Mihály is az Úrhoz költözött. A gyülekezet vezetését Kovács Gábor vette át, azonban a szép ifjúságra való tekintettel Kőrösi Béla testvért is meghívták, hogy a fiatalokkal foglalkozzon.
Az 1920-as években a gyülekezetben szépen haladt a lelki munka. 1927-ben Gajgó Lajos testvért választották előljáróvá, aki alázatos és igazán hívő ember lévén össze tudta fogni a gyülekezetet. 27 évig állt a gyülekezet élén.
Az 1930-as évek második fele nehéz volt a gyülekezet számára, ugyanis a baptista felekezetet több támadás is érte az állam részéről. Legnehezebb időszak az 1938. december – 1939. márciusa volt, amikor országszerte bezáratták az imaházakat. Nagy öröm volt az 1939. év Húsvétját ismét az imaházban ünnepelni.
Az 1940-es években is bőven voltak megpróbáltatások. A második világháború idején ismét többen hadba vonultak, 1940-44-ig a gyülekezet a magyarországi szövetséghez tartozott. Az Úr munkája azonban nem állt meg, 1941-ben bemerítést tartott a gyülekezet, és a korábbi üldöztetéses idők után ebben az évben megünnepelte a gyülekezet a fennállásának az 52. évfordulóját.
Gajgó testvér 1953. év végéig volt a gyülekezet elöljárója, majd kétévi átmeneti időszak után Kőrösi Bélát választották elöljáróvá, aki 1959-ig végezte ezt a szolgálatot.
1960-ban a gyülekezet meghívta Zsisku Lajos testvért a lelkipásztori szolgálat végzésére, 1961-ben meg is történt a felavatása. Ekkor csatlakozott a diószegi gyülekezethez a kágyai, csokalyi, félegyházi valamint a vajdai gyülekezet, egy körzetet alkotva. A kommunista rendszer részéről nagy nyomás nehezedett a gyülekezetekre. A hatvanas évek közepén több lelkipásztort kimozdítottak a szolgálatból, így a lelki munka még inkább igénybe vette a megmaradt pásztorokat. A rendszer gátolta a bemerítéseket is. Istennek azonban gondja volt az Ő népére ezekben az időkben is.
1989. július 2.-án a diószegi gyülekezet megünnepelte 100 éves fennállását, mintegy 500 vendég jelenlétében. Az ünnepi igehirdető Talpos testvér volt Bukarestből, tolmácsa pedig Mike Béla szövetségi alelnök.
1991. július 18.-án a diószegi körzetben szolgálatba állt ifj. Szabó Mihály lelkipásztor, akit a körzet meghívott a szolgálatra, miután Zsisku testvér nyugdíjba vonult, és 2006-ig pásztorolta a körzetet. Ezt követően majd egy évig Papp Dezső testvér volt ügyintéző lelkipásztor. 2007-ben Fazakas György testvért hívta meg a gyülekezet a szolgálat végzésére, aki 2014 júliusáig volt a gyülekezet lelkipásztora. Jelenleg a gyülekezet lelkipásztora Kiss Zoltán. 2014 okt. 26.-án volt az új lelkipásztor beiktatása, és a gyülekezet 125 éves jubileuma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése